Példabeszéd Olofsson Placid OSB [antikvár]

Lélekkel, megrendülten ' ködös ádventi hajnal hűvös szürkületét a szeretetjárja át - lélektől lélekig tartó útján - idén, 2006 decemberében. Törékeny alkatával, sötét gombszemeivel - melyek éltetően mosolyognak vissza öregre, fiatalra egyaránt - oly jó találkozni egy pillanatra. Számtalan alkalommal gondolkoztam el, mi lehet személyiségének varázsa, de semmit nem tudok kiragadni. „Piacid atya" - nevét kimondva eszünkbe jut az elmúlt évszázad tragédiája, egy nép minden öröme, szomorúsága és sajátosan meghurcolt léte. Ami mégis különössé teszi közöttünk jelenlétét, az az optimizmus, amely soha nem fárad meg lelkében, az a láng, ami ott ég szemében, az a tettrekészség, ami kérlelhetetlenül hajtja lelkipásztori szolgálatában. A könyv gondolatának megfoganásától néhány hónap telt el Amit átéltünk és megtapasztaltunk - egy csodával ér fel Az első hívásra egy emberként lelkesült és társult mindenki, aki meghallotta a tervet Érződött, hogy a földbe hullt mag életre kel és termést hoz. Az elkészült kéziratot zarándokok kicsiny csoportja vitte imádságos szívvel Fatimába, avval jártuk végig a keresztutat, és kértük a Szűzanyát, ahogy vigyázó szemét nem vette le II. János Pál pápáról, őrizze a mi Piacid atyánkat is szeretettel élete végéig Vegye karjába, óvja, szeresse nagyon!