Pillanatról pillanatra [antikvár]

Nem könnyű olyan témát találni, amelyben ennyi emberi bölcsesség és tömény természetfölötti halmozódna fel. A jelen pillanat a lelki élet kulcskérdése mind a kereszténységben, mind más nagy vallásokban. Talán azért, mert az idő megállíthatatlan folyamában védőgátként, megszakításként, segítségként, sőt kimondottan gyógyírként fedezték fel. Az egyik legrégebbi megnyilvánulását egy buddhista alapszabályban lelhetjük fel. „Mikor azt kérdezték Buddhától, mitől van az, hogy tanítványai, egyszerűen, nyugodtan élnek, és naponta csak egyszer étkeznek, annyira sugárzóak, így válaszolt. »Nem bánkódnak a múlton, nem aggódnak a jövő miatt, hanem a jelenben élnek. Ezért sugárzóak. Az ostobák a jövő miatti aggodalomban és a múlt fölötti bánkódásban úgy kiszáradnak, mint a zöldellő nád, melyet a tűző napon vágtak ki.«" Az iszlám hagyományban is, mely oly erőteljesen az Isten akaratának való alávetettségen alapul, nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy éljék a mát, a jelent az isteni rendelés szerint. Mohamed egyik hadiszában {történetében) ez áll: "Amikor este van, ne várd a reggelt, és amikor reggel van, ne várd az estét."