Pillanatról pillanatra [antikvár]

Nem könnyű olyan témát találni, amelyben ennyiemberi bölcsesség és tömény természetfölötti halmozód-na fel. A jelen pillanat a lelki élet kulcskérdése mind akereszténységben, mind más nagy vallásokban. Talánazért, mert az idő megállíthatatlan folyamában védőgát-ként, megszakításként, segítségként, sőt kimondottangyógyírként fedezték fel.Az egyik legrégebbi megnyilvánulását egy buddhis-ta alapszabályban lelhetjük fel. Mikor azt kérdeztékBuddhától, mitől van az, hogy tanítványai, akik olyanegyszerűen, nyugodtan élnek, és naponta csak egyszerétkeznek, annyira sugárzóak, így válaszolt. Nem bán-kódnak a múlton, nem aggódnak a jövő miatt, hanema jelenben élnek. Ezért sugárzóak. Az ostobák a jövőmiatti aggodalomban és a múlt fölötti bánkódásbanúgy kiszáradnak, mint a zöldellő nád, melyet a tűzőnapon vágtak ki."1Az iszlám hagyományban is, mely oly erőteljesen azIsten akaratának való alávetettségen alapul, nagy fontosságottulajdonítanak annak, hogy éljék a mát, a jelent azisteni rendelés szerint. Mohamed egyik hadiszában (tör-ténetében) ez áll: Amikor este van, ne várd a reggelt,és amikor reggel van, ne várd az estét."