Praliné a léleknek [antikvár]

Rövid leszek, mert magamat ismerve - aki világéletemben soha egyetlen előszót sem olvastam el ha azt akarom, hogy ne szkippeld ezt az oldalt, csak néhány sort szabad írnom. Amikor fiatal voltam (még nem volt olyan régen), tele voltam kérdésekkel. A plébánosom egy szentéletű atya volt, de ő inkább a felnőttekkel találta meg a hangot, nekem pedig hiányzott valaki, akinek feltehetem a kérdéseimet, még akkor is, ha úgy érzem, hogy egyik másik nagyon buta vagy esetlen vagy talán ciki. Egy pap, aki megérti a kérdésem lényegét, röviden és lényegre törően válaszol, és főleg nem akad fenn azon, hogy azt se tudom, hogy tegezzem vagy magázzam. Egy szó, mint száz, én ez a pap akarok most lenni neked. Éppen egy éve indítottam a YouTube-on a videóblogomat, amiben kérdésekre válaszolok. Ebben a könyvben a legérdekesebbeket szedtem össze. Jó olvasást! (És ha olvasás közben további kérdéseid vannak, a neten, a szokásos oldalakon megtalálsz!) Ja, és még valami: fontos figyelmeztetés! Ezek a válaszok vállaltan rövidek, tehát ne várj teljes teológiai traktátusokat és mélyenszántó kifejtéseket, nem fogok érinteni minden részletkérdést, inkább csak feldobok néhány megfontolandó gondolatot, amin el tudsz indulni, tovább tudod gondolni. Ettél már csokipralinét? Épp egy falatnyi, annyira elég, hogy a szádban szétáradjon a csoki íze, de nem laksz jól vele. Na ez a könyv is épp ilyen válaszokat kínál. Szóval olyan, mint egy doboz praliné. Teológiai praliné.