Pünkösd utáni idő - Lukács időszak [antikvár]

ELSŐ HET HÉTFŐJÉN (A PÜNKÖSD UTÁNI TIZENNYOLCADIK HÉTFŐN) LK 3,19 22 Abban az időben János megrótta Heródes negyedes fejedelmet testvérének felesége, Heródiás miatt, és a többi gonosztettért, amit Heródes elkövetett. Mindezt még megtetézte azzal is, hogy börtönbe vetette Jánost. Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is fölvette a ke-resztséget és imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem." Hogy bemutassa Lukács evangélista Keresztelő Szent Jánost, előre szalad annak történetében, utalva bebörtönöztetésére és vértanú halálára. Keresztelő Szent János már anyja méhében felujjongott megérezve Jézust, az Isten Fiát, akinek édesanyja átölelte az ő édesanyját, Erzsébetet (Id. Lk 1,44), és aki már anyja méhében megtisztult a kiáradó Szentlélek által, mely eltöltötte édesanyját. Évtizedek múltak el azóta, most találkoznak a Jordán folyónál, ahol János alámerítette a bűneiket megvallókat eló'készítve őket a Messiással való találkozásra. János eló'bb tiltakozik, és nem akarja Jézust alámeríteni (megkeresztelni) a Jordán vizében, mert számára nyilvánvaló, hogy Jézusnak nincsenek bűnei, nem szorul bűnbánatra. Jézus imádkozik (ez az Ő állapota), és megnyílik az ég. Az „ég" Isten világát jelenti. Benne emberségében mindig nyitva áll az Ég, mert Atyjával a Szentlélekben egylényegű Isten. Megtestesülése pillanatában emberi természetébe is beleárad a szentháromságos isteni élet. Benne, emberségének mélyén nyitott ég van: ő maga az Istennel való kapcsolat az univerzumban. Ő mindig is birtokolja a Szentlelket, hiszen megtestesülése a Szűzanya méhében a Szentlélek műve. Ez a lélek-leszállás most mást jelent: ez a megnyílás küldetés. Az Atya abban a pillanatban, ahogy megtestesült Szent Fia, vállalja, magára veszi a világ bűneit - arra küldi, hogy a Vele való kapcsolatot nyissa meg a többi ember számára. Harminc évig Jézus nem hirdette Isten országát, vagyis a benne levó' Isten-ember kapcsolatot, hanem egyszerűen élte. Most arra kapott küldetést, amiért e világra jött, amiért megtestesült; hogy megnyissa nekünk az Atyával való kapcsolatot. Ha hiszünk Jézusban, akkor ez a benne levó' kapcsolat az Atyával és a Szentlélekkel belénk ömlik. Ez a mi igazi életünk. Ez azt is jelenti, hogy akkor nekünk is úgy kell élnünk, ahogy ő élt. Ez nem erkölcsi követelmény, hanem az isteni természetből való részesedés következménye. Mit is jelent elsősorban úgy élni, ahogy Ő élt? Olyan mély imádságba kell belemerülni, amely életünk minden más vonatkozásának gyökereit érintik. Lényegében arra kaptunk képességet, hogy Jézusban olyan kapcsolatba kerültünk a Szentháromság egy Isten mélységeivel, hogy ha erre figyelnénk, az egész erkölcsi életünk megváltozna. Vegyük észre, hogy Jézusban nekünk is személyesen szól az Atya szava: „Te vagy az én szeretett fiam, benned telik kedvem." Mennyei Atyám! Talán nem is arra kellene legelső sorban törekednem, hogy Téged szeresselek, hogy Neked szolgáljak, és ezáltal üdvözüljek, hanem arra kellene megnyílni a szívemnek, az értelmemnek, hogy mindig halljam, tudjam, hogy a Te szeretett fiad vagyok. Ámen. ELSŐ HÉT KEDDJÉN LK 3,23-4,1 Abban az időben, amikor Jézus föllépett, mintegy harmincéves volt. Azt tartották róla, hogy Józsefnek a fia, aki Éli fia volt, ez Mattaté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannaé, ez Józsefé, ez Matatiásé, ez Ámoszé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggájé, ez Maaté, ez Matatiásé, ez Szemeiné, ez Józsefé, ez Jodáé, ez Jo-hanané, ez Rezáé, ez Zorobábelé, ez Sealtielé, ez Nérié, ez Melkié, ez Addié, ez Kozámé, ez Elmodamé, ez Eré, ez Jézusé, ez Eliezeré, ez Jorimé, ez Mattaté, ez Lévié, ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jonámé, ez Eljakimé, ez Meleáé, ez