Reformáció valójában [antikvár]

ELŐSZÓ História est magistra vitae, azaz: a történelem az élet tanítómestere -mondták a régi rómaiak és megírták annaleseiket, világi történeteiket. Szemléletük különbözött a mai európai ember számára elfogadottá vált, a felvilágosodás után kialakult, pusztán evilági, profán történetírástól. Míg az ókori krónikák számoltak saját isteneikkel, a mai történetírás sajnos nem törődik Istennel. Róma történészei nemcsak a világi eseményeket írták le, hanem annál többet. Konkrét történeti eseményként megemlítették jézus földi életét és a keresztyénség elindulásának eseményeit (Tacitus, Suetonius, ifj. Plinius). losephus Flavius a zsidók történetét és a zsidó háborút írta meg, amely nem nevezhető kifejezetten egyháztörténetnek, de témájában mégis annak számít, mivel Isten ószövetségi népének történetét dolgozta fel. Papias értelmező megjegyzései és közölt adatai már egyháztörténeti jellegűek, Eusebiusról pedig elmondható, hogy egyháztörténész volt. Ők Krisztus népének kezdeti történetét adják elénk történelmi hagyatékukban. Különbségeket látunk tehát a történelmi leírásokban: világi vagy egyházi történeteket jegyeznek-e fel, számolnak-e isteneikkel vagy nem, csak evilági vagy más világok szempontjait is figyelembe veszik-e, immanens vagy látható világunkon kívüli szemléletűek. Idővel megszületett a materialista történetírás is, amely az osztályharcok eseményeit fedezte fel minden korban és mindenben, s ennek megfelelően értékelte a történelmet. Ennek ellentéte a nagy lonathan Edwards, aki a metanarrativa elvét követve írta meg az egyháztörténetét, melyben három szempont érvényesült: milyen összefüggése lehet egy eseménynek a háttérrel, a földi, mennyei vagy alvilági vonatkozásával.^ lómagam életemnek első neg3^en évét a kommunizmusban éltem és így módomban állt megismerni a marxista történelem-értelmezést. Amikor később a teológia tudományát tanultam, megismerkedtem az egyháztörténetírás szabályaival. Elmélyülve a szent tudományokban, a pneumatikus egyháztörténet szemlélet híve lettem. Mivel Krisztusnak a történelemben élő népét lelki szempontok irányítják. Isten Szentlelke vezeti, ezért ezeknek alapján kezdtem tanulmányozni újból a történelmet. Megtehettem, mert teológus koromtól fogva egyháztörténeti érdeklődés vezetett: teológus hallgatóként Bucsay Mihály professzor előadásait