Református [antikvár]

Előszó E könyv arra vállalkozik, hogy bemutassa a református felekezet profilját. Ennek kezdettől fogva hiányzanak azok az éles körvonalai, mint amilyenek a lutheránus, vagy más módon a római katolikus egyházéi. Ez nem hanyagságból vagy közömbösségből alakult így, hanem tudatosan. De van-e ennek a felekezetnek egyáltalán saját, világos arculata? A kérdésre igennel kell válaszolni. A problémát, amely e kérdés kapcsán megjelenik, e könyv oly módon törekszik megoldani, hogy keresztmetszetek egy sorát tárja fel, e felekezet múltbeli és jelenbeli megnyilatkozásainak és állásfoglalásainak a segítségével. Ha a különböző területeket érintő és különböző korokból származó teológiai kérdések és válaszok nem is mindig voltak ugyanazok, a közelebbi vizsgálódás megmutatja, hogy e felekezet mozgalmas terepén messzemenően egységes és állandó alapmagatartás, alapszemlélet és érdekeltség érvényesül. Ezekről leolvasható, hogy sajátosan „református" jelleginek. Bármennyire gazdag és olykor ellentmondásos is mindaz, ami az ehhez a felekezethez tartozó egyházak külső formájában és hagyományaiban látható, félreismerhetetlen, hogy egyértelmííen a református felekezet és teológia arculatátjelenítik meg. Ez a sokszíntjség jellemző erre a felekezetre. Ezért feltételezhető, hogy elég egy korlátozott számú válogatást bemutatni a régebbi és újabb református szövegekből, hogy képet kapjunk a refoiTOátus felfogásmódról és gyakorlatról. E könyvben ennek a felekezetnek a profilját olyan témák segítségével rajzoljuk meg, amelyek mindig fontosak voltak és ma is azok a református teológiában, és különösképpen is jellemzőek rá. A keresztyénség üzenete befogadásának és az ebből következő felelősségvállalásnak vannak sajátos hangsúlyai e felekezet körében és környezetében. A reformátusoknak, ha másokkal kerülnek kapcsolatba, tudniuk kell, hogy ők kicsodák, és ezt a többieknek is tudomására kell hozniuk. A reformátusoknak erre képesnek kell lenniük nem azért.