Régit és újat [antikvár]

Az Isten országáért és az Isten országútján című könyvem után többen megszólítottak, mikor adok újabb olvasnivalót a kezükbe. Humoros válaszom erre az szokott lenni: „Én a nem író próféták közül való vagyok." Ugyanis vannak olyan próféták, akikről tudunk, de egy betűt sem jegyeztek fel tőlük a Szentírásban. Az utóbbi három évben elmondott beszédeimből vagy körlevélben kiadott írásaimból, esetleges kisebb tanulmányaimból válogattam ezt a gyűjteményt. Az élőbeszédből lejegyzett írások magukon viselik a lüktetést, éppen ezért sokszor stilisztikai kívánnivalót hagynak maguk után, de így eredeti, és sem időm, sem kedvem nem volt hozzá, hogy azokat javítgassam. Korunkban egyre halványul a Gutenberg-galaxis, azaz egyre kevesebben olvasnak már könyveket. Ha egy költőnek négy-ötszáz példányban kiadják verseit, már öröm tölti el lelkét. Így vagyok én is: ha csak néhány emberben ébresztek olyan gondolatokat, amelyek lelkének derűt adnak, életének iránytűt mutatnak, már nem volt hiábavaló a fáradozásom.