Római Levél 9-16. [antikvár]

BEVEZETÉS Hadd szóljak néhány szót Pál apostolról! írásaival lényegében a kijelentés addig ismeretlen módszeréhez érkezünk. Isten sokféle módon vette fel a kapcsolatot az emberrel. Mózes által adta a Pentateuchoszt, a törvényt. Történelmet, költészetet és próféciát kaptunk tőle, majd az evangéliumokat, és most új szakaszhoz érkezünk: a levelekhez, amelyek többségét Pál apostol írta. Adolf Deissmann megpróbálta meghatározni a különbséget az irodalmi levelek és a közönséges levelek között. Miután megvizsgálta az egyiptomi Oxürünkoszban talált kéziratokat, irodalmi és nem irodalmi dokumentumokra osztotta fel, és Pál leveleit ez utóbbi kategóriába sorolta, mivel inkább közönséges leveleknek, mint irodalmi leveleknek tekintette. Napjainkban azonban számos kutató teljesen hibásnak tartja ezt a felosztást. Ezek a levelek olyan meleg hangú és személyes írások, hogy -amennyire fel tudom mérni - akár expresszlevélként postázhatták volna címünkre a mai napon. Mindegyik csodálatos levélben, amelyet Pál és a többi apostol írt a gyülekezeteknek, maga az Úr szól hozzánk. Mégis a Római levél tartalmazza az evangéliumnak a világhoz intézett nagy kiáltványát. Pál számára az evangélium nagy ökumenikus mozgalom volt, és Róma lett annak a világnak a központja, amelyért Krisztus meghalt. Az apostol Római levele egyszerre irodalmi és közönséges levél. Pál a Róm 15,15-l6-ban kijelentette: „Ám kissé merészebben írtam nektek, mintegy emlékeztetve titeket ama kegyelem alapján, amelyet Isten adott nekem arra, hogy a pogányokért legyek Krisztus Jézusnak szolgája, és végezzem az Isten evangéli-