Saul király [antikvár]

Részlet a könyvből: "Jákób lévita megállította szamarát. Az állat egészen tikkadt volt, nyűgösen csapta fel a fejét, és elbődült. Mögötte egy másik szamár ballagott, hátán utassal és málhával. - Simon - szólt hátra a lévita -, adj vizet! Szolgája, bóbiskolásból felriadva, hirtelen rántotta meg szamarának kötőfékjét. Az állat inai a kettős terhelésben remegtek, hátsó lábizmai meg-megrándultak. A szolga nyeregből szállt, leakasztott egy vizes tömlőt, és megrázta. - Már csak az alján kotyog. - mondta - Ennyi az összes vizünk, a többi tömlő mind üres. - A szamaraknak kellene adnunk, gazdám, máskülönben kidőlhetnek - fűzte hozzá bátortalanul. Köntöse ujjával megtörölte izzadó homlokát, és vaksin tekintett a delelő Nap felé."