Senki sem él önmagának [antikvár]

Pál apostolnak ez a levele értékes és érdekes dokumentuma annak, hogy az úgy nevezett elméleti igazságok és a gyakorlati hétköznapi élet egyáltalán nem két, külön világ. A legszorosabb és legmélyebb kapcsolat van a kettő között. A kettő tulajdonképpen egy: az életem apró cselekedetei mindig hű tükre annak az életfelfogásnak, elméleti meggyőződésnek, ami a szívemben él, és ami a szívemben él, az jelenik meg és csattan ki a szavamban, a mosolyomban, a könnyeimben, az látszik meg abban, ahogy egy gyermeket megsímogatok, vagy ahogy a kezem ökölbe szorul, egyszóval: a cselekedeteimben.