Szárnyaid oltalmában [antikvár]

Előszó Jézusról nevezett Szent Teréz A tökéletességútja c. művét nővérei kérésére írja meg, és bepillantást enged a kármelita nővérek életébe, ezért könyvünk képi összeállítását egy mai kármelita kolostor (Erdély) életképei adják. Szent Teréz ugyanakkor nemcsak nővéreinek szánja írását, hanem mindazoknak, aki szeretnék gyakorolni a belső imát. Nagybátyjától - aki világi hívő - kapja azt a könyvet (Francisco de Osuna: Harmadik Lelki Ábécéskönyv), amely megerősíti őt a belső ima útján. Tapasztalatait, melyeket ezen az úton szerez, megbeszéli olyan világi emberekkel is, akik végzik ezt az imát (elmélkedés, szemlélődés). Szent Teréz mindenkit buzdít, hogy kezdje el élni az Istennel való bensőséges kapcsolatot, valamint tartson ki ebben a barátságban - ami számára a belső ima -, és az első, akit megtanít rá, az édesapja. Az emberi lélek Jegyese Isten, akár világi hívőről van szó, aki egyedül vagy házasságban él, akár szerzetestől vagy papról, aki lemondott a házaséletről. Az evangéliumi tanácsok: szegénység, tisztaság, engedelmesség - minden kereszténynek szólnak, életállapottól függetlenül. Aki házasságban él - az Egyház törvényei szerint - és megőrzi a hűséget, a lehető legtisztább életet él, akárcsak az a pap, szerzetes vagy szerzetesnő, aki hűségesen éli a cölibátust, illetve a szüzességet. A tisztes szegénység mindenki számára kívánalom: nem halmozunk javakat, csak annyit tartunk meg, amelyre nekünk és a ránk bízottaknak szüksége van. Az engedelmesség úgyszintén, hiszen ha a családban nem engedelmeskednek egymásnak (férj-feleség, gyermekek), viszálykodással telnek a mindennapok. Arra is szükségünk van - hivatásunktól függetlenül -, hogy naponta egy kis időt egyedül Istetmel töltsünk. A teremtményektől való elszakadás, melyet Szent Teréz kiemel, nem azok lebecsülését jelenti, hanem Isten első