Száz év a magyar jezsuiták múltjából I. [antikvár]

A "Száz év a magyar jezsuiták múltjából" c. történelmi munka szerzője Petruch Antal jezsuita (1901-1978), akinek egyik jelentős könyve már 1966-ban Rómában megjelent Péteri János álnév alatt "Az első jezsuiták Magyarországon (1561-1567)" címmel. E posztumusz műve két kötetben a Jézus Társasága 1814-ben történt visszaállításától a magyar rendtartomány 1909-ben elnyert önállósulásáig terjedő időt öleli fel, vagyis azt a korszakot, amikor a magyar jezsuiták az osztrákokkal közös rendtartományban dolgoztak. (Az érdeklődők bővebben olvashatnak a magyar rendtartomány függetlenülési kísérleteiről Lukács László S.J. tanulmányában: "A független magyar jezsuita rendtartomány kérdése és az osztrák abszolutizmus (1649-1773)", Szeged 1989. E tanulmányt a II. kötethez csatolták függelékként a szerkesztők.) Petruch Antal már mint fiatal jezsuita szabad idejében nagy szeretettel kutatta a magyar jezsuiták történetét. Sok buzdítást és anyagot kapott rendtársaitól, főleg Lányi Edétől. Hosszú évekre terjedő kutató, gyűjtögető munka után érlelődött meg benne az elhatározás, hogy megírja a magyar jezsuiták történetét. Több kötetre tervezte. Jelen munkája a legteljesebb, legérettebb. Elsősorban saját kutatásai alapján gyűjtött kéziratos anyag felhasználásával készült. E forrásértékű anyag jórészét a római központi levéltárból kapta, a többit Bécsben, Pannonhalmán, az esztergomi Prímási Levéltárban és a budapesti levéltárakban találta. P. Petruch tudományos értékű történeti munkája a kalandos eseményeket változatos stílusban adja elő. Szakemberek érdeklődésére biztosan számot tarthat, bár a szerző korára jellemző szóhasználat néha túl polémikusnak hathat. A szerkesztők ezen a stíluson nem igen módosítottak, viszont - a könnyebb olvashatóság kedvéért - igyekeztek a kéziratban itt-ott előforduló barokkos-szóvirágos stílust egyszerűsíteni, a latinos mondatszerkesztést és a germanizmusokat magyarosabb szerkezettel helyettesíteni.