Szeretethimnusz [antikvár]

ELŐSZÓ Kedves Olvasó! írtam már több Imakönyvet: Az Öröm, a Vigasztalás és a Találkozás Imakönyvét. Sokan elmondták, közel kerültek Istenhez, ezeket Imádkozva. Egy anya, kórházban haldokló lányának, akit nem látogathatott, otthonról telefonon olvasta - sírását visszafojtva -a Vigasztalás könyvét. Egy anya. Már csak ezt tudta adni. És a legtöbbet adta. És egy szeretetotthonban éló' idősebb hölgy vallotta meg: Én egész életemben mindig a Szűzanyához imádkoztam. Most ezekből a könyvekből tanultam meg Jézust szeretni. Micsoda öröm! Máriával Jézushoz! Ez a Szűzanya feladata. És méghozzá, micsoda érkezés! Jézus azt mondta Natália nővérnek: "Nem veszem észre annak rongyait, aki Édesanyámmal jön Hozzám!" Sokakkal beszéltem, és régi énemet megvizsgálva, rájöttem arra, hogy ha imádkozunk, nem is tudjuk igazán, kivel állunk szemben. Sokan elképzelnek egy fenyegető Ismeretlent, aki a törvényeket tartja számon, betartjuk-e? És ha megszegjük, jön a büntetés. Vagy esetleg ismeretlen, távoli jóságos Valakit, akire vigyázni kell, mert megharagudhat. Ez a Távoli, ha sokszor ostromoljuk, egyszer csak meghallgat. Esetleg Jézus tanításainak egy mozzanatát állítjuk magunk elé. Például: