Szerzetesek misszióban [antikvár]

I LUKÁCS LÁSZLÓ SCHP A misszió mai teológiai alapjai Amikor a mai konferencia címét meghallottam (Szerzetesek misszióban), először tiltakoztam ellene. Ha a misz-sziókról van szó, miért csak a szerzetesekről beszélünk, miért nem az egész Egyházról? És miért csak a kül-missziókról szólunk, hiszen a belmisszió, Európa - és önmagunk - újraevangelizálása legalább olyan sürgető feladat? Végül: miért csak a prédikáló, evangelizáló misszionáriusokról esik szó, miért nem azokról is, akik életükkel, szótlan szeretetükkel tesznek tanúságot Krisztusról? Kérdéseimet félretéve megpróbálom összefoglalni a missziók történetét, zsinati teológiáját, majd megemlíteni a mai missziók néhány problémáját. 1. A misszió szentháromságos eredete és lényege Mielőtt a missziókról beszélünk (többes számban), szólni kell a misszió eredetéről (egyes számban), hiszen az Egyház Krisztus küldetésének, missziójának folytatása a történelemben. Ez nem az Egyház egyes csoportjainak sajátos tevékenysége, hanem az Egyház leglényegéhez tartozik hozzá. Jézus missziós parancsának hátterében magának a Fiúnak missziója áll: „Amint az Atya küldött engem, úgy küldelek én is titeket". Az ő küldetése pedig, akárcsak a Szentléleké, a Szentháromságon belüli eredé-seknek a világba való kilépése, „belefolytatódása". Mindebben a Szentháromság túláradó szeretete nyilvánul 7