Szívem első gondolata 2021 [antikvár]

ELOSZO A világítótornyok magányos építmények. Általában egyedül állnak a tenger partján, magas s2Íklákon, távolból jól látható helyeken. Aki egy-egy ilyen építmény építését elhatározta vagy megkezdte, előtte gondosan kiválasztotta a helyet. Az Adriai-tenger partján egy ilyen torony őre meséli: Amikor a nagyapám volt a világítótorony őre, akkor ez a hely Itáliához, Olaszországhoz tartozott. Amikor az apám, akkor Jugoszlávia része volt, most pedig, az én időmben, Horvátországhoz tartozunk. Pedig nem mozdultunk az évtizedek alatt egy tapodtat sem. A világítótornyok nem szoktak mozogni, nem szoktak helyet változtatni. Ezek a masszív építmények állják az idő múlását. Állják a tenger felől érkező erős szelet és a tenger hullámait. És állják a történelem viharait. Csendben végzik feladatukat, szolgálatukat: világítanak. Fényükkel figyelmeztetik a hajósokat a veszélyre és jelzik számukra a helyes irányt. Mozdulatlanul állnak, s ez a mozdulatianság biztonságot ad annak, aki a távolból észreveszi nappal a magasan emelkedő tornyot vagy éjszaka annak fényét. Lényeges, hogy a hajósok megbíznak a világítótorony fényében, rábízzák magukat annak iránymutatására. Aki az evangéliumot akarja hirdetni, annak olyan gondossággal kell eljárnia, mint aki világítótornyot akar