Szívem első gondolata 2022 [antikvár]

ELŐSZÓ A frissen kivágott fán gyerekek számolják az évgyűrűket, hogy megtudják milyen idős lehetett a fa. Érdekes számukra, talán most látnak életükben először ilyet. Minden gyűrű egy év. A szüntelenül múló idő minden évben otthagyta nyomát a fán, s ez most, a kivágás után láthatóvá vált. Az idő rajtunk, embereken is nyomot hagy. Az évek során növekszünk, amíg életünk fáját egyszer ki nem vágják, s Isten fogja szemlélni növekedésünk nyomait. Ha visszatekintünk az időben, annak múlását gyorsnak érezzük. „Milyen gyorsan múlnak az évek" - mondogatják sokan. Ha időben előretekintünk, már nem érezzük ezt a gyorsaságot, néha inkább siettetnénk az idő múlását, hogy egy-egy várva várt esemény mielőbb bekövetkezzen. Ha a jelen pillanatra gondolunk, néha szeretnénk megállítani az időt, természetesen olyankor, amikor nagy öröm és boldogság részesei vagyunk. De hiába is támadnak ilyen érzéseink, gondolataink, az idő előrehaladtát nem tudjuk befolyásolni. Mert az idő és az örökkévalóság Isten kezében van. Miként időbeli létezésünket, a születéstől a halálig tartó életünket Istennek köszönhetjük, ugyanúgy az örökkévalóságba való megérkezésünk is Isten ajándéka. Életünk története az örökkévaló Isten történetébe ágyazódik bele.