Találkozás a Szent Valósággal [antikvár]

„Mondhatjuk-e ​azt, hogy a szentírási szövegen keresztül Krisztus jelenvalóvá lesz számunkra? Hogyan lehetséges, hogy egy elmúlt történeti esemény jelenné válik kétezer év múlva? Amikor elmélkedem vagy liturgiát ünneplek, akkor Krisztus személyével kell jelenléti kapcsolatot teremtenem. Két személyről van itt szó, akik ismerik és szeretik egymást: Krisztus és én. Krisztus ismeretében és szeretetében nem kételkedhetem, mert Ő jobban ismer és szeret engem, mint bárki más. A jelenlét tehát akkor fog létrejönni, ami én saját értelmemmel és szeretetemmel jelen akarok lenni az Ő számára, és meg akarom Vele teremteni a személyes kapcsolatot. Ez a személyes találkozás, amelyet üdvözítő, kegyelmi eseménynek nevezhetünk. Ez valósul meg imáinkban, de még inkább a liturgiában, ahol Krisztus jelenléte sokkal kikristályosultabb. Tehát a visszaemlékezés révén Krisztus jelenvaló lesz számunkra, azért, hogy Őt ünnepelhessük. Végeredményben az a liturgia célja! A liturgia az, ahol Krisztus személyének, az Ő titkának jelenlétét élvezzük és ünnepeljük. És mi más is lehetne életünk célja, mint éppen ez: Isten jelenlétében élni, Őt élvezni és ünnepelni. Ez a mennyország.”