Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház 1867 és 1978 közötti történetéből [antikvár]

A Studia et Acta sorozat tervének kialakítására az Evangélium Szerint Reformált Magyarországi Egyház első alkotmányozó Zsinatának (1567, Debrecen) négyszázados évfordulója adott ösztönzést. 1961-ben részt vettem Edinburgh-ban a skót presbiteriánus egyház John Knox jubiláris ünnepségein. A világraszóló megemlékezésen jelen voltak - más felekezeteket képviselő vendégek mellett - a református reformáció küldöttei valamennyi kontinensről. Ekkor merült fel bennem az a gondolat: szükséges volna megemlékezni hasonló módon a magyarországi református egyház fundáltatásáról is. Annyival is inkább, mert a magyarországi reformátusságnak a századunk második felében kifejtett elvi, teológiai bizonyságtétele és az abból levont etikai konzekvenciák éles bírálatot váltottak ki általában a nyugati keresztyénség, de különösen is a református reformáció bizonyos köreiben. Ezek a körök a református egyház ama döntését, mely szerint a második világháború után kialakult és marxista ideológiai alapra támaszkodó társadalmi rendet elfogadta - a keresztyén hit elárulásának tekintették. Ahhoz, hogy ennek a bírálatnak a természetét jobban megértsük, ismernünk kell a helvét reformáció történetét és karakterisztikus vonásait. Az utóbbiak közül szembeötlő a helvét reformáció voluntarizmusa, amely kezdettől fogva jellemezte és szociáletikai elkötelezettségben jelentkezett. így vált a kálvinizmus a 16 - 17. századokban a feudalizmussal szembeforduló polgári átalakulásnak szinte inspiráló ideológiájává. Példa erre a genfi teokratikus városállam kialakulása, Angliában Cromwell forradalma, vagy Hollandiában a spanyol Habsburg abszolutizmus ellen folytatott szabadságharc. Ugyanilyen példa lehet erre a magyarországi függetlenségi harcok és a reformáció élet-halál küzdelmének egybefonódása is.