...Te... [antikvár]

AJÁNLÁS „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat" - írja József Attila a Nem én kiáltok című versében. Az olvasó kezében lévő könyv szerzője ennek az En-nek és a Te-nek szólított „másnak" titkait fürkészi. Sokoldalú (tudományos, filozófiai és teológiai) megközelítésekben fokozatosan tárja fel előttünk az Én, a Te és az abszolút Te viszonyát, azaz önmagunknak, a másik embernek és Jézusnak, a Szentháromság második személyének titokzatos szeretetkapcsolatát. Töprengéseinek egyik eredményét művében így összegzi: „Az Atya azért fogadhatta kezeibe és azért helyezhette a szívébe Jézus életét, mert egy vele. És azért adhatja őt nekünk, mert velünk is egy lett megtestesült Fiában. Amikor kérjük tőle a mi Urunkat, akkor ráébreszt minket másságunkra. Én nem te vagyok. De számodra Én vagyok az a Te, akiben rálelhetsz igazi énedre. Amikor ez megtörténik, akkor te már Engem fogsz magadban hordozni, hogy benned Én lehessek az a Te, akire mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy igazán önmaga lehessen. Vagyis Énáltalam leszel igazán te. Olyan valaki, akiben a másik keresni, kutatni kezdhet Énutánam. Én nem akarlak kiszorítani vagy eltüntetni, ellenkezőleg, teljesebbé akarlak teiini. Ez a teljesség, a te teljességed, a Velem való egyesülés mértékével arányos. Minél inkább egy vagyunk, armál inkább leszel önmagaddá, utánozhatatlan egyediséggé, vagyis olyanná, aki a másik embernek azt mondhatja: én vagyok számodra az a te, aki elvezethet téged ahhoz, akiben igazán önmagadra találhatsz, és így a másik számára majd te is valódi te lehetsz."