Testvérek, menjünk bátran! [antikvár]

Részlet a könyvből: "1. Hisszük és valljuk, hogy az Atya Fiú Szentlélek Istennek Jézus Krisztus vére által bűneinkből megváltott gyermekei vagyunk. Látjuk, hogy a Szentírás történeti könyveinek bizonyságtételével megegyező XX. századi történelmi tapasztalásunk szerint: az élő, önmagát kijelentő, igaz Istentől való általános elidegenedés először a hamis felszabadulás, aztán az üresség, végül a nihil életérzésével jár, semmilyen végső megoldást nem hoz, s a második - harmadik, hívő beidegződésektől is megürült nemzedék kénytelen eszmélni: a végtelennel kapcsolatban álló, véges ember egyetlen igazi tökéletessége az, hogy Istenre szorul. Elvetjük a Jézus Krisztus isteni emberségével ellenkező önistenítő embertelenség és embertelenítő istentelenség minden formáját. Elkötelezzük magunkat a Szentháromság Isten bűnbocsátó kegyelmének szóval és élettel való hirdetésére. 2. Hisszük, hogy Isten az emberek által leírt Szentírásból az ő Lelke által megszólaló Krisztus-Igében végérvényesen kijelentette önmagát és üdvözítő akaratát számunkra, akik az Apostoli Hitvallás és reformátori hitvallásaink, a Heidelbergi Káté és a II. Helvét Hitvallás vezérfonala szerint követjük az Igét. Látjuk, hogy a Szentírás mennyei látásai és láttatásai híján „a nép elvadul". A Szentírásnak nem önmagáért, hanem a benne megszólaló Igéért végzett hívő olvasása és hirdetése viszont új forrásokat fakaszt fel a hitéletben, a kulturális és társadalmi ételben egyaránt."