Tévúton [antikvár]

Nem könnyű feladat a történelem keresztény magyarázata. A történelem ugyanis nem a természetes emberi lehetőségek állandó változása, nem amolyan fel is út, meg le is út. A keresztény ember vallja, hogy Isten az Ő országát építi fel az ember történelmében, és Istennek ennél a tevékenységénél az ember nem tétlen. Jézus azt kívánta övéitől, hogy legyenek a föld sója és legyenek kovász is. A kovász teljesen belemerül a tésztába, de ugyanakkor szembe is feszül vele és úgy keleszt. Más szóval: övéi legyenek a világban, a világgal, de anélkül, hogy a világból valók lennének. Történelme során az emberiség mindig akkor tért tévutakra, amikor a világ szekularizációja és a szellem tudományos irányultsága kiküszöbölte Istent, mint valami felesleges hipotézist. Így van ez, sajnos a XXI. század hajnalán is, amikor soha nem is sejtett eredményeket ért el a technika. Az emberi lét értelme, hogy szabadságában igent mond Istennek és ezáltal nyeri el az üdvösségét. Ha ellenben elzárkózik Isten kegyelme elől, bűnt követ el, ami üdvösségének elvesztéséhez vezet. Ne lenne vajon remény az ember és a tévúton bolyongó emberiség számára? Fiatalságom éveinek egyik kedvenc regénye ezekkel a sorokkal kezdődött: „S mert hosszú volt és meredek az út S magányos, sötét tájon vitt keresztül Ím: dalt fakasztott ajkamon És lámpást adott kezembe az Úr." Nem dollár milliárdokat, nem az egész világot behálózó üzletláncolatot és nem is aranybányát. Soha ki nem alvó lámpást adott, amely a Teremtő akaratából létezik, a Megváltó keresztfájából faragták és a Lélek táplálja lángját! A keresztény hit szerint Jézus Krisztus az üdvösség közvetítője minden ember számára. Ő az út, az igazság és az élet (Jn 14,6). Isten közelsége a szeretet, a remény és a hit gyakorlásában valósul meg. A hitet közvetítő Egyház a világban és a világért van, de ugyanakkor nem a világból való. Vannak területek, ahol az Evangéliumhoz való hűség folytán ellene kell szegülnie a világnak.