Tükörkép [antikvár]

Élő szó Hogy szerzőnk mennyire próféta, akarom mondani, mennyire népszerű egyházvezető „saját hazájában", azt nem tudom megítélni. Azt azonban bizton állíthatom, hogy az egyetlen magyar nyelvű lutheránus hetilap, az Evangélikus Élet olvasóinak körében Adorjáni Dezső Zoltán püspök felettébb tisztelt és kedvelt személyiség. Es aligha tévedek, amikor azt gondolom, hogy népszerűségét - az országhatár innenső oldalán - elsősorban az e kötetben csokorba szedett publicisztikáival vívta ki. Ezek az írások ugyanis - néhány kivételtől eltekintve - első ízben a hetilap harmadik oldalán 2006 februárjától rendszeresített Égtájoló rovatban jelentek meg. Hadd hozakodjam elő egy szerénytelen személyes vallomással: tudniillik az EvÉletnél végzett másfél évtizedes szolgálatom legsikerültebb újításának történetesen épp e rovat beindítását gondolom. S jóllehet ma már többen is magukat tartják ötletgazdának, az Égtájoló koncepciója valójában az Adorjáni Dezső Zoltánnal való szerkesztői együtt gondolkodás során kristályosodott ki. Merthogy annak idején püspök úr volt egyike azoknak, akik egyházunkban - nem utolsósorban a magyar reformátusság példája nyomán - leginkább szorgalmazták a határokon átívelő integrálódást. Szabad legyen úgy vélnem, hogy a 2006 októberében Orosházán megalakult Magyar Evangélikus Konferencia (Maek) létrejöttében, illetőleg fogadtatásában az akkorra már egyértelműen jó visszhangra talált Égtájoló rovat is meghatározó szerepet játszott. Hiszen a hetilap hasábjain a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Déli, Nyugati (Dunántúli) és Északi Egyházkerületének püspöke után magától értetődő természetességgel szólalt meg a „keleti egyházkerület", azaz a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház lelkészi vezetője. És akkorra már a „hazai" olvasók (is) várva várták Adorjáni Dezső Zoltán megszólalásait! Tudvalevő, hogy egyházunknak jelenleg is kivételesen jó íráskészséggel megáldott püspökei vannak. A kolozsvári központból azonban olyan új stílus, dinamika izzította át az „egyházkerületi rovatot", amelyre nem lehetett nem felfigyelni. Adorjáni Dezső Zoltán cikkei szokatlan bátorsággal, nemegyszer meghökkentő szókimondással nyúlnak azokhoz a közéleti témákhoz is, amelyeket az anyaországban még „politikailag korrekt" megfogalmazásban sem nagyon érintenek egyházi orgánumok. Újraolvasva az évekkel korábbi dolgozatokat, magam is meglepődöm, mennyire helyénvaló a jelen idő használata: többségük mit sem veszített érvényességéből. A történelmi hűség kedvéért említsük meg, hogy az Égtájoló első írását az MEE akkori elnök-püspöke, D. Szebik Imre jegyezte. Tekintettel azonban arra, hogy ő 7