Tűz, élő forrás, szeretet [antikvár]

BEVEZETÉSA Jézus mennybemenetele utáni tizedik nap nagy meglepetést hozott az apostolok és a velük együtt imádkozó százhúsz tanítvány számára (ApCsel 1,15; 2,2). Jóllehet a Szentlélek kezdettől élt az egyház tudatában, mindig meglepetésként hat jövetele. Nemcsak azért, mert váratlanul jön: ott fúj, ahol akar" (Jn 3,7), és így nem lehet pontosan kiszámítani, mikor és hogyan jön , s azt sem, hogy jövetelének mi lesz a következménye, hanem azért is, mert jövetelekor az ember átéli Isten meglepő szeretetét. A teremtmény számára mindig meglepetésként hat a Teremtő szeretetének megnyilvánulása, mert érzi méltatlanságát.Jézus világosan elmondta, miért olyan fontos a Szentlélek befogadása: mert a Szentlélek elvezet a teljes igazságra" (Jn 16,13), tanúságot tesz Jézusról (Jn 15,26), megdicsőíti Jézust" (Jn 16,14), és általa árad ki Isten szeretete a szívünkbe (vö. Róm 5,5).Ö a legnagyobb ajándék. De hogyan lehet elnyerni? Mit kell tennie érte az embernek? Jézus azt mondta: Várakozzatok az Atya ígéretére" (ApCsel 1,4). Ebben a várakozásban benne van az Istennek odaszentelt élet és idő. Az apostolok elmehettek volna halászni, és rövid esti imával befejezhették volna a napot. Vagy elmehettek volna kereskedni, hogy alaptőkét" gyűjtsenek az evangelizáció világméretű kiterjesztéséhez. De nem ezt tették. Életük akkor nem lett volna az Úrnak szentelt élet. Nem tettek volna eleget aj ézusi parancsnak: Várakozzatok!" Nem lettek volna nyitottak Isten váratlan közeledésére.Sok mai ember nem akarja odaszentelni életét és idejét Istennek. A nem odaszentelt gondolkodás szomorú következménye, hogy nem tudja befogadni azt az életet, amely Istentől jön. Zárt marad a természetfeletti előtt. Az előtt, amire teremtettségénél fogva hivatott lenne.