Üdvözlégy Mária [antikvár]

A Duce előszava A Milánóból kiinduló fasizmus 10 éves évfordulóját „Itália homloka" méltóképen akarta megünnepelni. A Művészpalota mellé tornyot terveztek, mely égbenyúló magasságával hirdesse a művészet magasztosságát, s egyben kifejezze az emberiség nevelésében elért eredményeket is. A terv szerint ez a torony magasabbra nyúlt volna, mint a Szűzanyának a dóm tetején a föld színétől 107 méternyire álló, reggeltől estig a nap sugaraiban tündöklő szobra. Ez a szobor a Mont Blanc-tól a cremonai nagy torony lábáig húzódó nagy térségben mindenhová ellátszik, s a tekintet jólesőn megpihenhet rajta, Lombardiának szívén, az egész olasz kultúra irányítóján. A tervezett torony tehát felülmúlta volna a „Madonnát" is. Mussolini 1932 október 27-én jutott el abba a városba, ahonnan 10 évvel előbb elindult diadalmas útjára. A főmérnök bemutatja a tervet. A Duce éles tekintete végígsiklik a méretek és számok tömegén. Megcsodálta az olasz technika és művészet fejlődését, aztán, ahogyan szokta, röviden megmondta a véleményét: „A Művészpalota tornya nem emelkedhet a székesegyház Madonnája fölé. Az emberi alkotás ne akarjon az isteni fölé kerekedni." S aztán megadja az utasítást: „Legyen rá gondja, hogy a torony a valóságban legalább 1 méterrel alacsonyabb legyen. Torony tervezésben eggyel több vagy kevesebb méter, önmagában igazán nem sokat számít. S ha éles szem kellett hozzá, hogy az elenyésző méternyi különbségben szédítő ünnepségek vigiliáján észrevegye az eszmei tartalmat, ugyancsak kivételes értelem kellett hozzá, hogy azt ilyen megragadó formában juttassa kifejezésre, amely bármelyik szép Mária-ünnepünk közeledtével az egész világon a szentbeszéd bevezető gondolatául szolgálhasson.