Üdvözlégy oltáriszentség [antikvár]

Emlékezetem játszi könnyedséggel szalad vissza negyven esztendő országútján az újmisés oltárhoz. Lépteim azonban elnehezülnek, amikor számot kellene adnom a megtett út viszontagságairól. Az első mise, a primicia hasonlít egy ünnepi nyitányhoz, amelynek a Glórai az alapmotívuma. Aztán következnek a gyászmisék, amikor könnyeink hullanak az oltárra. Rekviem a halottakért, rekviem az első szeretért, engesztelő áldozat bűneinkért. Nem számoltam, hány szentmisében álltam a megtestesülő, a mennyei kenyeret osztó, az életét föláldozó, a halálon győzelmeskedő Jézus szolgálatában. Isten a tudója, hányszor hirdettem Isten igéjét magyar hazám szószékein. Gyakran énekeltem: Susrum corda, fel a szívekkel, de bevallom, sokszor nem követtem e felszólítást, lehullott szívem a csüggedés, a gyengeség, mulasztásaim, bűneim porába.