Új dalt énekeljetek [antikvár]

Előszó A jelen kötetben összegyűjtött szövegek javarészt szerzeteseknek íródtak, de remélem, hogy minden igaz keresztény életre törekvő olvasó is hasznát veszi majd. A szerzetesek is nagyjából ugyanazokkal a kihívásokkal néznek szembe, mint bárki más: próbálunk a szexualitásunkkal megbirkózni, a pénzzel bánni, az imáinkat elmondani, közösséget építeni. Sőt tovább mehetnék, és azt is mondhatnám, hogy a szerzetesi életnek (nem nagyon kedvelem ezt a kifejezést) csak akkor van értelme, ha az emberi élet értelméről mond valamit. Az a hivatásunk, hogy az ember hivatására derítsünk némi fényt. Ha nem ezt tesszük, csak az időnket fecséreljük. Amikor 1992-ben megválasztottak a Domonkos-rend általános magiszterének, nagyon sok újságíró szegezte nekem a kérdést, hogy szerintem lesz-e még „szerzetesi élet" az új évezredben. A kihalásnak még semmi jelét nem mutatjuk. Igaz, a fogadalmaink őrültségnek tűnhetnek kortársaink szemében, különösképpen nyugaton. Hogyan tehetünk engedelmességi fogadalmat egy olyan társadalomban, amely a szabadságot - helyesen - az emberi méltóság alapvető jegyének tekinti? Hogyan fogadhatjuk meg, hogy tiszták maradunk, amikor a szexuális vágyak kiélését kulcsfontosságúnak tekintik az emberi kiteljesedéshez? A fogyasztói 11