Új élet felé [antikvár]

Ismét elmúlt egy esztendő örömeivel, gondjaival, bánataival. Itt állunk most az új esztendő kapujában. Az elmúlt évet ismerjük, de a jövendőt nem látjuk. Nem tudjuk, hogy mit rejteget számunkra: örömet vagy bánatot, békességet vagy még több szenvedést! Isten nem adta meg nekünk azt a képességet, hogy a jövőbe lássunk. A jövő olyan számunkra, mint egy lezárt könyv, amelynek lapjait csak egyenként forgathatjuk és olvashatjuk. Isten 365 részre osztotta az esztendőt és egyenként bocsátja rendelkezésünkre a perceket, órákat, napokat, csak így tudunk előbbre haladni lépésről-lépésre. Az elmúlt időt ismerjük, mert láttuk és átéltük annak eseményeit: örömeit és szenvedéseit. Legyen számunkra tükör a mult idő. Lássuk meg benne fogyatkozásainkat és ez a meglátás indítson bennünket új élet kezdésére. Új élet csak akkor következik be, amikor elhagytuk a régit. El kell hagyni mindent, ami megakadályozott bennünket Krisztus követésében, a jónak a cselekvésében. El kell hagyni a bűnt, a közönyösséget, amelyek sokszor úrrá lettek életünkben! Az új élet Krisztus felé vezessen, hogy találkozhassunk Ővele, aki megváltoztatja életünket. A földön azért nincsen ma békesség, mert nem Krisztus felé vezető úton halad az emberiség!