Bővebb ismertető
Részlet:
Bíborosi szolgálatom egyik leghálásabb feladata, amikor a plébániákat látogatom. Ha rajtam múlna, még több időt szánnék rá. Nagyon különbözőek a new yorki érsekség plébániaközösségei, ám méretüktől, stílusuktól, saját szokásaiktól és a használt nyelvtől függetlenül híveik közt rengetegen igazán odaadóan szeretik a plébániájukat. Egy plébánia ugyanis szerintem nem más, mint az Egyház és az Új Evangelizáció élharcosa!
Pont emiatt a nézetem miatt lopta be magát a szívembe ez a könyv, amely egyszerűen csak egy plébánia történetét mutatja be, annak plébánosa és az ő laikus segítője szemszögéből. Michael White atya és munkatársa, Tom Corcoran őszintén és sok humorral mesélik el, miként tanultak bele egy plébánia életébe számtalan próbálkozáson, hibán, sikeren és bukáson keresztül - és végül hogyan szerették meg igazán a saját plébániájukat. Mindeközben olyan ötletek gazdag tárháza is, amelyből pap, hitoktató és diakónus egyaránt meríthet. Legfőbb érdeme pedig az, hogy követendő példát állít elénk az Új Evangelizáció területén. A könyv szemléletmódja, amint azt az olvasó majd maga is felfedezi, a Szentírásban gyökerezik és bámulatosan egyszerű. Mindemellett teljességgel katolikus és ezzel együtt arra törekszik, hogy felélessze a lelkesedést a hit iránt azokban is, akikkel találkozhatunk a templomainkban, illetve azokban is, akikkel nem.
A könyv szerzői egyértelműen a szívükön viselik azoknak a katolikusoknak a sorsát, akik már nem gyakorolják a vallásukat, és akiknek a száma országunkban sajnos egyre nő. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk ezt a tényt. Fontos, hogy megfordítsuk ezt a folyamatot és hazavezessük ezeket az embereket. Olyan evangelizációs tervre van ehhez szükség, amely az egyházukat elhagyó katolikusokra a plébánia szintjén fordít figyelmet. Olyan