Ünnepszemle [antikvár]

Előszó Hitébresztőm kedvező fogadtatása Isten népének nagy családjában határainkon innen és túl arra bátorított, hogy ebben az Ünnepszemlében összefoglaljam próbálkozásaimat Isten igéjének korszerű hirdetésében keresztény ünnepeinken és néhány, egyénien kiválasztott jeles napon. Beszédeim során és az alkalmak kiválasztásánál mindenekelőtt a hitterjesztés krisztusi parancsát és az új evangelizáció sürgető követelményét igyekeztem szem előtt tartani az Apostol buzdítása szerint: „hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan" (2 Tim 4, 2). Válogatásom összeállításában főleg a közelmúltban megjelent Kis Misekönyv (A-B-C) idevágó beosztása vezetett. Ennek mértéktartó bővítése a Nevezetes napok és a Függelék fejezetekkel csakis lelkipásztori célzattal történt, a teljesség legparányibb igénye nélkül, abban a reményben, hogy tartalmuk adott esetben talán még hasznos is lehet (vö. SC 111). A korábbiakhoz hasonlóan ez a kötet sem kínál kész és mintabeszédeket, legfeljebb csak gondolatokat és ötleteket ébreszt az egyéni elmélkedésekhez, illetve a lelkipásztori igehirdetésekhez, amelyek mindig őszinte, szorgos, kemény és személyes előkészületet is feltételeznek. Adja Isten, hogy ez a könyv is hozzájáruljon ahhoz, amit a II. Vatikáni Zsinat Isten igéjének alkalmazásával kapcsolatosan óhajtott: a szent könyvek olvasásával és tanulmányozásával „terjedjen és jusson dicsőségre az Úr tanítása" (2 Tessz 3, 1), a kinyilatkoztatásnak az egyházra bízott kincse, bátorságot és reménységet nyújtva, egyre jobban betöltse az emberek szívét és gyarapítsa mindannyiunk krisztusi életét (vö. DV 26). München, Páduai Szent Antal születésének 800. évfordulóján. Cserháti Ferenc