"Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre" [antikvár]

Előszó Isten hitet és nemzetet megtartó örök ígéretére hallatszik Jézus Krisztus ajkán az ima, amikor így fohászkodik: „Szent Atyám, tartsd meg őket a Te nevedben, akiket nékem adtál, hogy eggvek legyenek, mint mi."(Jn. 17,11.) Majd így folytatja a 23. versben: „ hogy tökéletesen eggyé legyenek Megváltónk kérése a teljesség követelményének fényében fogalmazódik meg, és lesz elérhető cél, még akkor is, ha sokan csak romantikus álomnak, elérhetetlen vágynak tekintik azt. Hinnünk kell, hogy a magyar reformátusok erre az elérendő célra tekintettek valamennyiszer találkozót hirdettek, egymáshoz zarándokoltak, vagy testvériségüket megvallották. így' történt ez 1938-ban, 1991-ben, 1996-ban, és reménységünk szerűit rövidesen 2000-ben is, Krisztus, így a keresztyénség, húsz évszázados születésének ünnepén, valamint a honfoglaló magyarság megkereszteltetésének ezredik esztendejében. A magyar reformátusok világtalálkozóit sajnos sokan nem tekintették a krisztusi követelmény válaszának, az evangélium közösségi elfogadása pótolhatatlan alkalmának. Megdöbbentő ez annál is inkább, mivel a destruktív szekták nemcsak terjednek, hanem lépten-nyomon nyíltan szervezkednek, lélekvadász konferenciákat tartanak hatósági cinkossággal. Romániában a fontoskodó államtitkárocskák megvakulnak a letagadhatatlan igazság előtt, hogy az államvallássá magasztosított ortodox egyházat éppen ezek a szemfényvesztő eklézsia-csökevények rombolják a legállhatatosabban, és a többi felekezethez képest a legeredményesebben is. Mi, reformátusok büszkén Krisztusban, hirdetjük a történelmi egyházak közösségét, szorgalmazzuk a hit egészséges megélését az élet tiszteletének jegyében. Valljuk, hogy akár történelmi, akár egyházi múltunk, jelenünk, vagy' jövőnk emlegetése, tanulmányozása, önazonosságunk összefüggéseiben is, szolgálni kívánja a hagyományos keresztyén felekezetek kapcsolatát, támogatni kíván mindent, ami összetart, de semmit, ami szétválaszt. Ebben a szellemben készült a Romániában élő reformátusság a III. Világtalálkozó megszervezésére 1996-ban, ebben a gondolatban zajlottak az események. Ennek dokumentumait tartja kezében a kedves Olvasó, amikor A Magyar Reformátusok III. Világtalálkozójának Emlékkönyve című munkát átveszi. Fogadják úgy, műit a küszöbön álló újabb Világtalálkozó egyik első ajándékát. Az 1996-os Református Világtalálkozó romániai megrendezésének ötlete Tőkés László püspöktől származik, aki 1991 nyarán a debreceni nagyerdei stadionban a meghívást tolmácsolta is, a jelenlevők kifejezhetetlen örömére. Akkor még nem gondolta senki sem, mekkora ellenállásba ütközik ez a szent terv. A könyv híven igazolja, hogy már az 1938-as eseményt is politikai üzenetként vették a román hatóságok. Majd az 1991-es találkozót is. Antall Józsefet, aki lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének nevezte meg