Útravaló [antikvár]

Részlet: „Az én lábamnak szövétneke a Te Igéd és ösvényemnek világossága." Nincs féltőbb, önfeláldozóbb szeretet annál, mely-lyel minket Megváltó Urunk, Jézus Krisztusunk szeret. Legjobb az Ö útravalójával elindulni. Ezt az útravalót nyújtja az esztendő minden napjára ez a könyvecske. Ezzel a megállapítással a hangsúly is jó helyre kerül. A hangsúly azon az Igén van, amely e könyv minden lapjának első helyén áll. A többi betű egy jószándékú ember fogyatékos szeretetéből fakad csupán, aki még a szándékához is kénytelen magyarázatot fűzni. Ilyenféleképpen: Mint látható, ez a könyv nem imádságoskönyv, sem igehirdetések gyűjteménye. Imádsághoz hasonló elmélkedéseket tartalmaz, A ma embere részére készült, aki életét általában hajszoltságban tölti. Az egyes ember számára készült. A hajszolt ember ma sokszor nem tudja megvalósítani rendszeres bibliaolvasó szándékát — még ha vágyódik is erre. Főként reggel nem. Kevés ember lehet ma a keresztyének között, aki a munka sürgető hangját megelőzően hosszabban el tudna csöndesedni. És alig-alig akad ma már család, amelynek tagjai reggel, a napi munka megkezdése előtt — egyidőben — mindannyian együtt lennének.