Van Isten [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Gárdonyi ​Géza egyik regényében Szunyoghy Miatyánkjában van egy jelenet, amely érdekesen szemlélteti az istenhit és a becsületes élet közötti kapcsolatot. A részlet így szól: „Mit hisz a Hiszekegyből? – A Hiszekegyből? Az első mondatot. Elég. Ha az első mondatot hiszi, hiszi az utolsót is. – Az örök életet? Azt. A kettő együtt jár. He nem hiszek Istenben, nem hiszek a másvilágban sem, és akkor végső tekintetben nem fontos semmi. Se egészség, se vagyon, se erkölcs, se remény. Semmi sem fontos – maga az élet sem. De aki hiszi Istent, hiszi az örök életet is, és akkor abban a földi életet is megbecsüli. Része az az öröknek. Nem szabad elhajítanunk, mint a rossz bakancsot.” Milyen szép ez a fejtegetés! És mégis mennyi ember kételkedik, gyanakszik, sőt egyenesen nem hisz Istenben. Pedig a II. Vatikáni Zsinat vallja, hogy Istent, mindenkinek létalapját és célját az emberi ész természetes világosságánál biztosan meg lehet ismerni a teremtményekből. Pál apostol erről így nyilatkozik: „Ami megtudható az Istenről az világos előttük (írja a rómaiaknak), maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá.