Vasárnapok a Tátrában [antikvár]

Ismét a fővárosban vagyok. Tüdőmet kinozza az izzó lehelet, mely gyárak ezreiben, lakások tízezreiből és fehér rabszolgák százezreiből árad felém. A mindennapi élet megszokott képei és aprólékos gondjai kellemetlen légyrajzás módjára zsonganak körül. Minden prózai, az ihletés órái eltüntek. Fájdalom, az én nappalom rövidebb mint az éjszaki sarké. Ott féléves a nappal és féléves az éjtszaka; nálam csak egy hónapos a nappal és tizenegy hónapos az éjtszaka.