Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet [antikvár]

Részlet: "Ézsaiás 40,1 - 31 1. Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek. 2. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért. 3. Egy hang kiált. Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlen Istenünknek! 4. Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! 5. Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt - Az Úr maga mondja ezt. 6. Egy hang kiált: Kiálts! Én kérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. 7. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. - Bizony csak fű a nép! 8. Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. 9. Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! 10. Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott."