Visszhang [antikvár]

Előszó a harmadik kiadáshoz Nagy szükség van imádkozó emberekre az egyházban. Fontosak a kiemelkedő nagy egyéniségek imái, de legalább ennyire lényeges az, hogy a gyülekezetek lelkészeinek és tagjainak az imádságai is közkinccsé válhassanak. Ebben a folyamatban egy kis lépés a Visszhang-kötet is, amely két évtizede készült, és most éri meg harmadik kiadását. Az imádkozás szolgálat. Bárhol végezhető és bárki felvállalhatja. Az imádság az a nagy összekötő kapocs Isten és az emberek között, amivel földi életünk minden kérdése odahelyezhető Isten elé, az O akarata és terve velünk kapcsolatban pedig szintén az imádság gyakorlatában ismerhető meg. Csak az alaphangra kell vigyáznunk, hogy az ne változzon! Egy énekversünk első sorában található meg ez tömören: „Mit Isten tesz, mind jó nekem." Innen induljunk és ide is érkezzünk meg mindig. Megszólalhat az, ami nagyon nehéz. Kimondható az, ami fáj. Elsorolható mindaz, amitől félünk. Hálásak lehetünk életünkért. Fel is tehetünk sok-sok kérdést az aggodalmainkkal kapcsolatban is az imádságban. Fel is kiálthatunk akkor, amikor nagy bajban vagyunk. Erőt kérhetünk, ha nagyon elfogyott az energiánk és ürességet érzünk a lelkünkben. Az imádkozás úgy gyakorolható Jézus tanítása szerint, ha nem csupán önmagunkat hordozzuk az imádkozó, meditáló és a csendben is Istenre figyelő perceinkben, hanem mindig jelen vannak a többiek is. Közeliek és távoliak. Számunkra nagyon ked- 5