XII. Pius pápa apostoli körlevele a szentírásra vonatkozó tanulmányok időszerű ápolásáról [antikvár]

XIII. Leó pápa «Providentissimus Deus» körlevele 50 év előtt jelent meg, az évforduló megünneplése. A Szentlélek sugalmazására írták a szentírók azokat a könyveket, melyeket Isten az emberiség iránt érzett atyai szeretetében adott «a tanításra, az intézre, a feddésre, az igazságban való oktatásra, hogy az Isten embere tökéletes s minden jócselekedetre kész legyen». Nincs tehát semmi rendkívüli abban, hogy az Egyház, miként hamisítatlanul vette át az apostolok kezéből ezt az égi kincset - a hit és erkölcs tanításának ezt az értékes forrását és isteni szabályát - kiváló gonddal őrizte és minden hamis és ferde magyarázattal szemben védelmezte a lelkek örök üdvösségét szolgáló tisztében nagy gonddal használta, mint azt a minden korból származó csaknem megszámlálhatatlan bizonyíték bőségesen igazolja. Mivel pedig az utóbbi időben szokatlan mértékben vált vita tárgyává a Szentírás isteni eredete és helyes értelmezése, az Egyház egyre fokozódó elszántsággal és ügyszeretettel kelt ezek védelmére. Már a Trentói Szent Zsinat is ünnepélyesen úgy határozott, hogy e könyveket egészükben szenteknek és kánoniaknak kell elfogadni, összes részeikkel együtt, úgy amint azokat a katolikus Egyházban olvasni szokták és a latin Vulgata néven ismert régi kiadásban fellelhetők. Korunkban a Vatikáni Zsinat, hogy a sugalmazásra vonatkozó hamis elméleteket megbélyegezze, kijelentette, hogy ezeket a könyveket szenteknek és kánoniaknak kell tartani, nem azért, mintha pusztán emberi szorgoskodásból jöttek volna létre s az Egyház csak utólag hagyta volna őket tekintélyével jóvá, nem is amiatt csupán, mert tévedés nélkül tartalmazzák a kinyilatkoztatást, hanem azért, mert a Szentlélek sugalmazására írták, Isten a szerzőjük és ilyen minőségben adták át az Egyháznak. Később, mivel egyes katolikus írók nem vették figyelembe a katolikus fölfogásnak ezt az ünnepélyes meghatározását, melynek értelmében ezek a könyvek «egészükben minden részükkel együtt» isteni tekintélynek örvendenek s ezzel együtt jár mentességük a tévedéstől, továbbá mert a Szentírás igazmondását egyedül a hit- és erkölcstani szempontokra merészelték korlátozni, minden egyebet pedig, akár a külső látható világ, akár a történelmi rend körébe vágott, «odavetett, mellékes mondásnak» minősítettek és azt állították, hogy az ilyenek semmiféle összefüggésben sem állanak a hittel: halhatatlan emlékű elődünk, XIII. Leó pápa, 1893 november 18-án kelt Providentissimus Deus kezdetű körlevelében teljes joggal elítélte ezeket a tévedéseket és egyben bölcs utasításokat meg irányelveket adott a szentkönyvek tanulmányozására.