Zsoltároskönyv [antikvár]

ELSŐ KATHIZMA I. 1. ZSOLTÁR Boldog ember, ki az istentelenek tanácsában nem járt, és a bűnösök útján meg nem állt, az ártalmas emberek székére le nem ült; hanem az Úr törvényében telik kedve, és éjjel-nappal az ő törvényéről elmélkedik. Olyan lesz, mint a vízparton ültetett fa, mely gyümölcsét megadja idejében, és levele le nem hull, amit cselekszik, mind sikerül. Nem így az istentelenek, nem így, hanem mint a pelyva, melyet a szél elsodor a föld színéről. Azért az istentelenek nem állhatnak meg az ítéletkor, sem a bűnösök az igazak tanácsában. Mert az Úr ismeri az igazak útját, de az istentelenek útja elvész. 2. ZSOLTÁR Miért tombolnak a nemzetek, s miért terveztek hiábavalóságot a népek? Fölálltak a föld királyai, a fejedelmek egybegyűltek az Úr ellen és Fölkentje ellen. „Törjük szét rabláncukat.