Márton Áron a lelkiismeret apostola [antikvár]

Csíkszentdomonkosi parasztgyereknek született 1896-ban és gyulafehérvári püspökként halt meg 1980-ban. Életének 84 esztendejét az 1938. év szabja két egyenlő részre. Az első negyvenkét év öleli fel falusi gyermekkorát, a csíksomlyói, csíkszeredai és gyulafehérvári gimnáziumi tanulmányokat, a szinte gyermekfejjel végigharcolt világháborút, a teológiát, a felszentelés utáni szolgálati helyeket a ditrói káplánkodástól a kolozsvári egyetemi lelkészségig. A második negyvenkét év püspökségének ideje. Benne a magyarság jogos igényeinek kielégítéséért, kulturális és szociális felemelkedéséért, a magyarul, románul és németül beszélő népek együttműködéséért és a nemzetiségi gyűlölködés felszámolásáért kifejtett - hol sikeres, hol a mások szította sovinizmus légkörében kudarcra ítélt - heroikus munka, az impériumváltozás körülményei között. meg a prófétai felelősség, hogy hitelesen és keresztényi módon mondjon igazat a kísértést jelentő, vagy meghurcoltatással fenyegető próbatételek alkalmával, mint amilyenek a Trianont módosító második bécsi döntés, az újabb világháború kitörése, a zsidóüldözés és a háború utáni állapotok voltak. meg a magyarságával, kereszténységével és személyiségének súlyával "kiérdemelt" - részben bányamunkával töltött - közel hat évi börtön és tizenegy évi háziőrizet. De Márton Áron - akit már életében legendák öveztek, és akit kortársai a lelkiismeret apostolának és "emberkatedrális"-nak neveztek - soha nem vétette el a hangot. Mert mindent - a legaktuálisabb napi eseményt is - az örök krisztusi igazságok fényében ítélt meg. Soha nem is kellett az egyes kérdésekben elfoglalt álláspontját sem revideálni, sem "átértelmezni". A nagy püspök életrajzát követő második részben összegyűjtött megnyilatkozásai között örömmel olvashatjuk majd a háborúról is véleményt nyilvánító 1939. november 16-i gyulafehérvári és az üldözött zsidók védelmével és megsegítésével is foglalkozó, a kolozsvári papszentelésen 194. május 18-án elmondott beszédét. "Aki a felebaráti viszonyt az emberek egyik csoportjától bármilyen meggondolás alapján elvitatja, az magára vonja az ítéletet, hogy adott esetben őt is úgy tekintsék, mint "pogányt és vámost", ami az evangélium nyelvén a törvényenkívüliséget jelenti." "Kedves Fiaim! Két hónappal ezelőtt, amikor a szerpapságot adtam föl nektek, azt gondoltam, hogy vértanúságra avatlak föl titeket. S ezt megismétlem most is: lehet, hogy üldöztetéseket kell elszenvednetek; lehet, hogy gúnyolni fognak és sárral dobálni; lehet, hogy hála és elismerése helyett hálátlanság lesz a fizetségetek. De a szent hivatalunkkal járó kötelességek teljesítésétől nem riaszthat vissza sem a börtön, sem emberi tekintetek. Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség." Virt László - 1954-ben született Budapesten. Eredetileg lakatos szakmát tanul, - 1971 óta dolgozik. - 1973-ban esti szakközépiskolában érettségizik. - 1975-ben gépésztechnikusi oklevelet szerez. - 1979 óta szerkesztő technikusként dolgozik. - 1985-ben elvégzi a Pázmány Péter Hittudományi akadémia Levelező Tagozatát. - 1986-ban az Országos Hitoktatási Bizottságnál hitoktatói vizsgát tesz.