Ünnepi gondolatok [antikvár]

Ez a kis gyűjtemény, összefoglalva, a szív mozgalmairól, szellemi mozgásairól szól. Számosak ezek, ahogyan Füst Milán írja egyik naplójegyzetében: "A lélek nem egység, hanem gyülekezet." A szív, az ember érzelmi-lelki életének hagyományosan jelölt helye és szerve, ha pontosan és elfogulatlanul fülelünk szavára, bizonyosság erejű gravitációs élményekről "beszél". A választás, a döntés, a sorsszerű vonzalmak és taszítások erőteréről, amiről mindenki tud, mindenki megtapasztalta, de igen kevesen képesek számot adni róla. Szóhoz juttatni, szóba hozni a szív szenzációit, homályosan érthető, mégis kikerülhetetlen bizonyosságait, fölfelé és lefelé egyaránt hívó hatalmait, ez a művészetnek, a költészetnek a szava, igéje, amennyiben megformálja, alakítja, és olvasóinak, nézőinek, hallgatóinak szánja. Megosztja velünk az alaktalannak és formátlannak, mégis hatalmasnak érzékelt, "másik", erősebb valóságot, a bent világát. Ahol a lelkek igazán találkozni képesek ama "gyülekezetben".