Ardzsan Szingh [antikvár]

Részlet a könyvből: Fergeteges zajjal, rohanással tódultak ki a misszió iskola kapuján a fiúk. S a tágas udvarban - hasonlóan a világ minden iskolásgyerekeihez - elkezdték püfölni egymást és nem dícsérő jelzőket kiabáltak egymásnak. Az indiai felhőtlen ég végtelen nyugalommal feszült a nagy zaj és rendetlenség fölött és a sokszínű virágok édes illata oly bőséggel áradt feléjük, mintha nem is rakoncátlan gyerekek lettek volna, hanem ajándékot érdemlő példaképek. A természet nem mutatott haragos arcot, de az a civil úr, aki a misszióház egyik ablakában állt, ugyancsak rosszallólag csóválta fejét. Nagy megbotránkozását szavakban is kifejezte. - Micsoda csürhe! A mellette álló páter, mint aki beletörődött a változtathatatlanba, szelíden mondta. - Igen, nekünk ilyen zabolátlan "talajba" kell elvetnünk az égi magot. - Teljes részvétem az önöké - mondta a civil úr: John James, - Nem is merem megkérdezni mi az eredmény. Gondolom csupa gaz növekszik fel...