Előitéletek gátjain keresztül! [antikvár]

Szerencsés gondolat volt az Egyházirodalmi Iskolától, hogy Marchant megtérési könyvét hozza a magyar nyilvánosság elé. A volt holland kultuszminiszter és pártvezér beszámolója azokról a gondolatokról, amelyek őt a katolikus Egyházhoz mind közelebb hozták, végül áttérésre bírták, nemcsak szerzőjének s szereplőjének egyénisége s társadalmi helyzete miatt érdemel figyelmet, nemcsak a mint az elven, mélyen egyéni, kissé ironikus és mindig lebilincselő előadás miatt, amelyet használ, hanem mint korjelenség is. Ennek a kivételesen mélyen gondolkodó értelmiségnek megtérése annak újabb bizonyítéka, hogy amikor egy bizonyos felületes tömegpropaganda a maga jelszóbölcsességével az emberek millióit tépi le ismét a pozitív kereszténység s az Egyház életfájáról, a választott és kifinomodott lelkek, a komolyak és behatolók, a maradéktalanul őszinték és igazságkutatók milyen fönséges biztossággal találnak vissza ma is Krisztus Egyházába. Szükség van az ilyen konverziós irodalomra s annak széleskörű terjesztésére, mert az egyéni épülésen és hiterősödésen keresztül esetleg tágabb körökben is alkalmas a felekezeti helyzeteken soká elhanyagolt, szinte elvileg megtagadott revíziójára. Sokan beszélnek vallási egységről, még únióról is, de megállnak a "szeretet úniójánál", valami dogmatikailag elmosott, a kérdések lényegére le nem hatoló, s éppen ezért nem is komoly és hatékony közeledésnél, az igazi úniós törekvések elvizenyősítésénél. Adjuk oda ezt a könyvet az olyanok kezébe is, akik az "egy Istent imádtunk" jelszó taktikája alatt a vallási közönyt és a mélyebb vallási érdeklődés hiányát ápolják, de adjuk oda a saját embereink kezébe is, hadd lássák: íme, milyen problémák égnek ma komoly másvallásúak lelkében, s mik azok a gondolatok, amelyek a forrongó kételkedő, tanácstalanul vergődő értelmiség megvilágítására vezethetnek. "Hogy mindnyájan egyek legyenek!" /Budapest, 1939. Nagy Szent Albert napján. Bangha Béla S. J./