Eszter [antikvár]

Előszó a második kiadáshoz Könyvünk első kiadása magán viselte annak a kornak a jegyét, amelyben született: a kicsempészett kéziratot nem láthatta anyanyelvi lektor vagy szerkesztő, így igencsak megnehezítették az olvasást a nyelvi pontatlanságok. Ennek ellenére Eszter nagyszerű története ebben a megközelítésben számtalan olvasónak örömére vált, hiszen a Szentírás egyetlen olyan könyve, amelyben Isten neve egyszer sem található, ám a pattanásig feszes, rettentően izgalmas és minden ízében drámai történet a szabadító Isten folyamatos jelenlétéről tesz tanúbizonyságot. Nagy figyelmeztetés ez a ma emberének is: a személyesen létező Isten nem azonos a felőle alkotott fogalommal, mi több, egy fogalom nem tud megszabadítani, a valóságos Atya, Ábrahám, Jákób és Izsák Istene azonban már a Tízparancsolat első mondatában is mint a szabadítást véghez vivő úr mutatkozik be népének. Most amikor újfent útjára bocsátjuk az Eszterről szóló igehirdetés-sorozatot, látva látjuk, hogy a prédikáció élő szavához képest a lejegyzett és megszerkesztett szöveg bizony minden esetben kevesebb: arra törekedtünk hát, hogy mint írott szöveg is megszólaljon. Isten Lelke ott lebeg az írás felett, készen arra, hogy megelevenítse a betűt. A betű önmagában mindig kiszolgáltató és riasztó. A megelevenített szöveg a gondviselő és megtartó Isten hozzánk való közelségéről ad jó hírt. Eszter könyve egy lehetetlen helyzet isteni megoldásának története: rólunk szól tehát, megoldásra váró, lehetetlen életet élő mindennapi emberekről. A szabadítás örömével áldjon meg minket a mindenható Atya.