Isten könyve I. [antikvár]

Magyar költők - magyar gondolat. A magyar költök gondolat- és érzésvilága szük, polgári világ. A föld felszinén élö, nem mélybe hatoló. Nem is magasba szárnyaló. Szemlélődő inkább, körültekintö, hogy úgy mondjam. Az a nagy magyar költő, aki ebben a szemlélődő körültekintésben, ha mit jól megnézett, azt jól és élesen le is tudja irni. Innét poétáinknak a leiró költészetben való ártatlan kedvtelésük. Érzelmi és eszmei felfedezéseknek magyar földön nem igen éltek barátai. Kísérletezéseknek sem. Ujitók merése leginkább nyelviekben merül ki. A magyar józanság kiparancsolja poézisünkből a földöntúliak gondját, valamint az érzelmek hisztériás bonyodalmait is. Berzsenyi, a magyar nyelv villámos, menydörgős ispánja, legmagasabb szárnyalású müveiben csak a közerkölcs, közszokás, közmondás, sőt a közhely kifejezője. Ami ugyan nem von le semmit mennyboltrengető müvének költői értékéből. Mert a költő legfőképen és mindenekelőtt kifejező. Annyira költő, amennyire erővel, teljjel, hatálylyal birja. S Berzsenyi müveiben a szó ereje oly vérpirosán duzzad, mint előtte senkiében, - utána is csak az egyetlen Adyéban. A magyar költészet legtisztább prototípusa Arany János. Nem hiába mondotta neki kedves kötődéssel kedvesen kötödő, néhai nagy jó mesterünk Gyulai Pál úr: "Már csak lehet, János, hogy nem te vagy a legnagyobb magyar költő, de a legmagyarabb te vagy" Gyulai Pál fején találta a szöget. Arany János valóban a legmagyarabb költő, ha ugyan az ember magyarság alatt a reál iránt való érzéket érti. Nemcsak a magyar földön bizton álló magyar test, a magyar lélek és a magyar elme is behódol a Newton-féle nehézkedési törvénynek...