Jézus Krisztus, életünk ura [antikvár]

Ebben a negyedévben azt a kérdést tanulmányozzuk, hogy mit jelent Krisztus uralmát elfogadni és Őt követni életünk minden területén. Napjainkban lépten-nyomon keresztény jelszavakat hallunk, egyre többen hivatkoznak Jézus Krisztusra vagy a Bibliára. Mégis, talán soha nem volt ilyen távol az ún. „keresztény világ" Krisztus lelkületétől és a bibliai elvek gyakorlásától. Pál apostol figyelmeztetése a vég idejére nézve valóban teljesült: a „kegyesség látszata", az önző életvitel, az „egészséges tudománytól" való elfordulás jellemzi ma a kereszténységet. Nekünk is szükségünk van önvizsgálatra ezen a téren. A Szentírás sok kijelentése figyelmeztet Isten népe ellangyosodására, Krisztustól való eltávolodására, és gyökeres megtérésre szólít fel. Ha nyitott szívvel figyelünk tanácsaira, akkor ez a tanulmány is életünk teljesebb odaszentelésének eszközévé lehet. Bárcsak a mi életünkben is teljesülnének az imádság szavai: „Itt vagyok, Úr Jézusom, fogadj el magadénak, tied akarok lenni és maradni mindörökké. Szólj a te szolgádhoz, és add, hogy engedelmeskedjem; mondd meg, mit kívánsz, és add, hogy abban kedvem teljék; terhelj meg, amivel tetszik, s add, hogy elviseljem; használj, amire akarsz, s add, hogy győzzem; parancsolj, amit akarsz, s amit parancsolsz, add meg; én ne legyek semmi, hogy egyedül Te légy minden" (Comenius: A világ útvesztője és a szív paradicsoma, 164. o.) Legyen Isten áldása az igetanulmányunkon, és váljék Krisztus valóban életünk Urává!