Köszönöm [antikvár]

Részlet a könyvből: "Köszönöm,hogy saját lelkemben ástál mély kutat, amelyből mindig feltöltődhetem új hittel,ha lankad az erőm és megtépáz az élet. Tudván tudom Uram, hogy a hit valóban kegyelem, mert megéltem másokban a hitetlenséget és láttam,hogy ha bearanyozza sorsukat a szerencse, akkor is árvák és szánnivalóan elhagyatottak. Mert egyedül a hit üdvözít, Uram. Nemcsak a mennyben, itt a földön is. Hisz te már életükben üdvösséget szántál teremtményeidnek, Uram; bűnük verte ki abból őket. De ha el tudnak merülni a hitben, szívmelegedésnyi időre ma is felfénylik bennük a boldogság, amely a mennyeivel rokon."