Mária Szentséges Szíve [antikvár]

A Szeplőtelen Szűz Mária, ahogy a II. Vatikáni Zsinat tanítja róla, az angyal híradására Isten Igéjét szívébe és méhébe fogadta, és az Életet a világra hozta. A Megváltó üdvöt hozó munkájában egészen egyedülálló módon közreműködött, és ezáltal a kegyelem rendjében a mi Anyánk lett. Az idők folyamán mind a keresztény nép áhitata, mind pedig a liturgikus kultusz kifejezésre juttatta az Istenszülő Szűz iránt az Egyház igazi, őszinte áhitatát. Ugyanezt el lehet mondani a Boldogságos Szűz Mária Szíve iránt való tiszteletről is; mivel Mária az Egyház Anyja, valamiképpen Krisztus titokzatos testének, vagyis az egész keresztény családnak a "szíve". Ezért állíthatjuk, hogy annak az anyai szeretetnek központja és forrása, amellyel a Szent Szűz szüntelenül szereti a testté lett Igét, és szeret minket is mindnyájunkat Krisztusban, az ő Fiában. Így lett a Szent Szűz az Újszövetség emberének "új szíve" számára az erények példája. Mária szeplőtelen Szíve iránt való áhitatnak nyomai a különböző korokban megtalálhatók a szent férfiaknál és a szent asszonyoknál egyaránt. Már a XII. században nyomaira bukkanunk. 1531-ben a mai Margit-szigeten egy domonkos rendi apáca gyönyörű imádságot írt Szűz Mária Szívéhez, mely a Thewrewk kódexben fenn maradt.