Mi közöm Hozzá? [antikvár]

Részlet: Jézust az emberek - jobb híján rabbinak, mesternek szólították, vagyis tanítónak tisztelték. Gyerekkora, fiatalsága úgy telt el Názáretben, hogy a városka lakói egyáltalán nem figyeltek föl rá. Nem járt idegenben, nem szegődött tanítványként valamelyik törvénytudó mellé: feltűnés nélkül élt, s annál meglepőbb volt, hogy harminc éves korában elhagyta a házat, a műhelyt, amelyben addig élt, s vándortanító lett. Akik hallgatták, összesúgtak mögötte: "Ez az ember nem úgy tanít, mint az írástudók, hanem mint akinek hatalma van" /Mk 1,22/. Miben mutatkozik meg Jézus hatalma? Számunkra, máig megrendítően azokban a szavakban is, amelyeket kimondott, s amelyek kétezer év messzeségéből elevenen szólítanak meg minket is. Egyszer egy férfi lépett hozzá, s mint köztiszteletben álló tanítót arra kérte, ítélje meg, hogy kell testvérével az örökségen megosztoznia. Jézus ezt a megtisztelő kérést elutasította. Nem azért jött, hogy vagyoni vitákban ítélőbíró legyen. A várt igazságtétel helyett egy egészen új távlatot nyitott a perlekedők elé: "Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete" /Lk 12,15/.