Ő megvigasztal [antikvár]

Előszó A távoli, érthetetlen Isten és az én életem - minden földi korlátoltságával, sokféle szükségével és szomorúságával - kapcsolatba kerüIhet-e egymással valaha? A mai ember távolról sem találja ezt a kapcsolatot, ezért szomorúságát csak kábítással tudja legyőzni, mely aztán még nagyobb szomorúsághoz vezet. És mégis adva van ennek a kapcsolatnak a lehetősége - méghozzá egy egészen közeli kapcsolatnak: egy gyermek szeretet- és bizalomkapcsolatának atyjához. Ami tulajdonképpen az emberi értelem számára felfoghatatlan, valójában tény: gyermekei vagyunk ennek a szent és távoli Istennek, ha Jézus Krisztusban, egyszülött Fiában hiszünk. Őbenne Isten, az Atya, egészen közelvalóvá lett. Fiának áldozati halála által, a gyermekség előjogával ajándékozott meg. Atyai szeretetét ezért új meg új oldaláról akarja kinyilatkoztatni. Ez a hitbeli kijelentés a keresztények/keresztyének között elméletben ugyan ismert, a gyakorlatban azonban sokaknak újra fel kell fedezniük. I : ) i 1 ¦ !