Szívedre beszélek [antikvár]

"Ezért hát lásd meg, én csalogatom őt és elviszem őt a pusztába, és a szívére beszélek" Hóseás 2,13. Elöljárójában szeretném elmondani, hogyan jutottam erre a témára? Egy fiatal fiú - még iskolás,- édesanyjától kérdezte, mit jelentenek azok a nevek, amelyeket a IV. Móz. 33-ban olvashatunk? Az édesanya továbbította nekem ezt a kérdést. Erre a feleletre némi haladékot kértem, mert előbb meg kellett tudnom, mit felel a Szentírás erre, és azután megpróbálom tolmácsolni levél formában az édesanyának, hogy mondja ezt el tanításként a fiának. Azután arra gondoltam, hogy sokszorosítom ezt a levelet, hátha még többen is elolvassák majd, gyermekek és felnőttek, ifjak és öregek. Azt már más írásban említettük, hogy a Szentírásban megírattak egy hatalmas holografikus képet alkotnak, - minden részletében benne van az egész. A IV. Móz.33. hatalmas történést tár fel, ami voltaképpen az elveszett fiú történetét vetíti ki a nagy filmvászonra. A fiatalabb fiú messze idegenbe ment, amit az írás Egyiptomnak nevez. /Ennek semmi köze a mai Egyiptomhoz/; állapota szerint a bensője kihalt pusztaság. Az Atyának emiatt nagy a bánata, szeretetével utána megy a holtak földjére és saját életét adja bele meghalt fiába. A szívünkre beszél: "Örökkévaló szeretettel szerettelek téged; ne félj, mert veled vagyok." - Oly sokszor halljuk ezt. - Mi magunk bontottuk meg az isteni rendet, ezzel nagy bánatot okoztunk az Atyának. Az ő bánatát érezteti meg velünk, és ezzel indít minket is megbánásra. - Nagyon röviden, vázlatosan írhatjuk csak le ezt a folyamatot.